- Rosszul gomboltad be az inged - nevetett Alexy, mire én idegesen kipattintottam az utolsó gombot a rossz helyről.

- Muszáj ilyenkor is piszkálnod? - sóhajtottam kedvetlenül és az ágyra rogytam. A zavartól kipirult arcomat a tenyerembe temettem. Iszonyatosan ideges voltam és csak tetézte a dolgot, hogy Alexy poént csinált az egészből.

- Kentin, nyugodj már meg. Biztos lehetsz benne, hogy tetszeni fogsz Lynnek, különben nem hívott volna el ő randira - húzódott félmosolyra a szája és biztatóan paskolgatta a vállamat. - Hidd el nekem, hogy jól nézel ki - vigyorgott és hanyatt döntötte magát az ágyamon.

Nem sokat segített rajtam kék hajú barátom próbálkozása, sőt idegesebbé tett, mint amilyen előtte voltam.

- Mi bajod van, most komolyan? - pillantott rám összeszűkült szemekkel. Nem akartam neki elmondani a valódi okot, hiszen elég cikinek tartottam. Helyette csak hevesen megráztam a fejem, mire ő ráütött egy nagyot.

- Hé, ezt most miért csináltad?! - tapogattam idegesen a fájó pontot.

- Mert nem mondasz nekem semmit - emelte orrát a magasba sértődötten.

Néma csendben ültem. Tudtam, hogy Alexy megértené a dolgot, mégis titokban akartam tartani előtte. Sőt mindenki előtt. Lynn az iskola legmenőbb csaja és ha megtudná, hogy még sosem csókolóztam, biztosan elküldene melegebb éghajlatra, főleg, hogy elmondása szerint a tapasztaltabb srácokat szereti. A plafonra emeltem tekintetemet és próbáltam rájönni a megfelelő megoldásra, de mindhiába. Végül nagyot sóhajtottam és kinyögtem.

- Eddig még nem csókolóztam senkivel - halkan mondtam, hátha úgy nem tűnik olyan szörnyűnek, bár nem éreztem tőle jobban magam.

Alexy nem válaszolt, ami még feszültebbé tett. Lassan fordultam felé, de ő csak a plafont bámulva mosolygott.

- Ezért nem akartam elmondani - próbáltam felállni, de ő megragadta a karomat és visszarántott, így az ágyra dőltem. Kezeimmel próbáltam tompítani az esést.

- Ha csak ez a baj, akkor ezen lehet segíteni - mondta magabiztosan, de ezen szavak hallatán már a torkomban kezdett kalimpálni a szívem.

- Se-segíteni? - dadogtam. Fogalmam sem volt, mire gondol.

Lassan hajolt közel az arcomhoz, már csak néhány centiméter választotta el ajkainkat egymástól. Karjait összefonta a nyakam körül, miközben én fölötte támaszkodtam. Pár pillanat múlva már szájával rabul ejtette az enyémet. A víz is levert az érzéstől, ahogy meleg, nedves ajkai az enyémhez értek. A szívem majd' kiugrott a helyéről, szemeim tágra nyíltak, az ágynemű anyagát pedig olyan erősen markoltam, hogy a csontok fehéren dudorodtak ki a bőröm alatt. Óvatosan elhúzódtam tőle.

- Ezt ne - nyögtem zihálva. Szinte elvesztem mosolyában, miközben engem bámult. Úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom, hiszen éreztem, ahogy a vér az arcomba tódult. - Megleptél - fordultam el tőle.

- Ne haragudj - mondta jókedvűen. - De legalább most már túl vagy az elsőn, szóval Lynnél sem lesz gond.

Igaza volt, mégis felkavart ezzel a cselekedettel. Lynn képe szinte elszállt a fejemből és a gondolataim már csak Alexy körül forogtak. Nem értettem, hogy miért reagálok így.

- Szeretném megpróbálni még egyszer - suttogtam magam elé, hogy szinte csak én halljam. Az agyam már csak az érintésén járt. Gyomrom remegett az idegességtől, amikor Alexy mellém ereszkedett. Megeresztett egy fáradt sóhajt, mire én idegesen hadonászni kezdtem. - Csak vicceltem...

Nem tudtam befejezni a mondatot. Elkapta az államat és hevesen magához húzott. Egyik kezével támaszkodott, míg a másikkal erősen szorította a csuklómat. Félénken csókoltam vissza, miközben ajkait egyre jobban szétnyitotta és nyelvével óvatosan a számba hatolt. Éreztem, hogy ismét elvörösödtem, másodszorra azonban már nem szakítottam félbe a csókunkat. Esetlenül próbáltam utánozni nyelvemmel mozdulatait, miközben szorosan magamhoz öleltem. Egy idő után kénytelenek voltunk elszakadni egymástól, hiszen a levegőhiány közbeszólt.

- Tökéletesen fogsz szerepelni a randin - mosolygott maga elé, bár ez már nem tűnt őszintének.

- Én...nem fogok elmenni.

- Miért nem? - kérdezte döbbenten.

- Inkább itthon maradok. Veled.