Hamar lezajlott a karácsony. A szüleimtől megkaptam a legújabb iPhone-t, de igazából teljesen felesleges, az előző is kitűnő állapotban volt. Amber szintén ilyet kapott, annyi különbséggel, hogy az övé fehér színű, az enyém pedig fekete. Mondjuk neki még egy rakás ruhával és cipővel is meg lett spékelve a dolog.

 

Így, hogy apám Európában van, sokkal nyugodtabb hangulatban telt az egész, bár ez is csak egy sablonos ünnep volt a sok közül, szeretet nélkül. A közös program annyi volt, hogy megnéztünk egy unalmas karácsonyi filmet a tévében, miközben Amber és anyu szaloncukrot ettek megállás nélkül, én pedig sajtos-sós rudacskákat, hiszen már az édesség puszta gondolatától is rosszul vagyok.

 

Mirandát huszonkilencedikén engedték ki a kórházból és bár pihenésre utasították, ő szeretett volna szilveszter alkalmából egy igazán jót bulizni. Vonakodva bár, de végül belementem.

 

Minden évben szokott valaki házibulit tartani, ahová az egész osztályt meghívja. Nálunk még ugyan nem volt, hiszen apám szavaival élve "ide nem jöhet be mindenféle jöttment kölyök". Bár megfordult a fejemben, hogy a távollétében én megrendezem, azonban Lysander bevállalta, tekintve a Mirandával történtekre. Amúgy is neki a legegyszerűbb, mivel ő csak a bátyjával, Leigh-hel lakik együtt. Leigh pedig Rosalya barátja.

 

Lys meghívása Mirandának is szólt, így még csak meg sem kellett kérdeznem, hogy nem lenne-e gond, ha ő is jönne. Mondjuk, Lysander ismerte a legjobban a Mirandás ügyeimet, szóval nem is feltételeztem, hogy esetleg azt mondaná, hogy egyedül menjek.

 

Tündérkével az utóbbi néhány napban csak telefonon, illetve interneten beszéltünk. Hagytam, hadd pihenje ki magát, hogy az év  utolsó napját együtt tölthessük. Elmondása szerint, jobban érezte magát, mint új korában. Bár örültem neki, még mindig nem hagyott nyugodni a tény, hogy kórházban volt és nem árulja el nekem a miértjét.

 

Szilveszter alkalmából vettem egy új pólót, ami fehér színű volt, rajta pedig sötétkék felirat hirdette a "Party is here" szöveget. A buli itt van. Ötletes, mi? Az új szerzeményemhez társítottam még egy világoskék farmert és egy fekete pulcsit is.

 

 

 

- De kicsípted magad - lépett be Amber is a fürdőszobába. Körülbelül egy órával lehettünk a buli előtt, mikor én már készen álltam az indulásra.

 

- Te is szép vagy - mosolyogtam hidegen a húgomra, mire ő a dicséret hallatán az ég felé emelte orrát.

 

- Tudom - vetette oda flegmán. Egy nagy nesszeszert borított ki a pultra a fürdőben, ami megannyi szépségkelléket rejtett magában. Egy utolsó pillantást vetett rám, majd mit sem törődve velem, sminkelni kezdett. Inkább kimentem, mivel valószínűleg még a buli kezdetéig se fog végezni ezzel a tevékenységgel.

 

Tíz perccel nyolc előtt érkezett a ház elé a taxi, így otthon hagyva a húgomat, ültem be a sárga járműbe, ahol már Miranda várt.

 

- Szia - nyomtam szájára egy apró puszit. Ő már közölte a sofőrrel az úticélt, így miután az ajtót becsuktam, elhajtottunk Lysanderék házának irányába. Nem sokat beszélgettünk, ugyanis hamar odaértünk az említett helyre.

 

Kiszálltunk és a kapuban már ott állt Castiel, szájában egy szál cigivel. Lába már teljesen helyrejött, így megszabadult a gipsztől is. Furcsán méregette Mirandát, majd elvigyorodott.

 

- Mi van szöszi, becsajoztál? Elég szar az ízlése a kicsikének - vetette oda foghegyről, majd elpöckölte csikkjét. Szánakozva pillantott felénk, majd megfordult és elindult befelé. Ökölbe szorítottam kezem, de mire válaszolhattam volna, már eltűnt. Idióta.

 

- Ez meg mi volt? - kérdezte Miranda értetlenkedve.

 

- Csak Castiel. Inkább ne kérdezd...

 

Átkaroltam a vállát, úgy mentünk be a társasághoz. Szinte az egész osztály ott volt már, Ambert kivéve. A húgom már lassan túllépi az elegáns késés megengedett idejét. Sajnálatomra Melody is jelen volt. Bocsánatkérően pillantottam Mirandára, majd halkan a fülébe súgtam, hogy csináljon úgy, mintha Melody ott sem lenne. Fintorral az arcán, de végül beleegyezően bólintott.

 

A szemek ránk szegeződtek és a jelenlévők nagy többsége furcsa pillantásokkal ajándékozott meg bennünket. Rosalya örvendezve ugrált oda hozzánk és nagy mosollyal az arcán üdvözölte Mirandát. - Szia. Rosalya vagyok. Gyere, bemutatlak egy-két embernek - barátnőmet reagálni sem hagyta, már húzta is maga után. 

 

Elnevettem magam, majd odasétáltam Lysanderhez és Leigh-hez. Kezet fogtam velük üdvözlésképp és odaálltam melléjük a falnak támaszkodva. Csak Mirandát tudtam figyelni. Fekete egyberuha volt rajta és az egész csillogott, amikor rávetődött a fény. Haja szögegyenesre volt vasalva és lágyan a vállára omlott.

 

- Gyönyörű ma - jegyezte meg Lysander. Csak elmosolyodtam szavain.

 

- Valóban.

 

Örültem, hogy Rosa egyből felkarolta és kicsit oldotta is a hangulatát. Úgy tűnt, hogy Miranda jól érzi magát a társaságukban. Kimmel, Violette-tel, Irisszel és Rosaval álltak egy körben, miközben nevetgélve beszélgettek. Elvileg az osztálytársaim nem tudták, hogy mi történt Melodyval és velem, csak az tűnt fel nekik, hogy szinte egymáshoz sem szólunk az utóbbi időben. Mivel Mirandát odahívták, Melody csak egyedül álldogált egy sarokban, mint valami számkivetett. Hozzánk időközben Kentin is csatlakozott. A poharunkat folyamatosan újra kellett tölteni, hiszen nagyon gyorsan elfogyott a tartalma. Felváltva ittunk pezsgőt és bort. Már egy órája lehettünk ott, amikor egyszer csak Miranda kétségbeesetten futott oda hozzám.

 

- Nathaniel, az a srác nem hagy békén - mutatott Armin irányába. - Folyamatosan zaklat és ölelget.

 

- Armin? - kérdeztem értetlenül. - Nem vall rá pedig.

 

- De az előbb is csak a semmiből a nyakamba ugrott, elkezdte a hajamat elemezni és valami idióta kék színű parkóka is volt rajta - magyarázta zaklatottan. Elnevettem magam és megsimogattam a fejét.

 

- Az nem Armin volt, hanem az ikertestvére, Alexy. És amit láttál, az nem paróka, hanem kék színűre festeti a haját. Ő mindig ilyen közvetlen mindenkivel, de nem kell aggódnod miatta, a másik csapatban játszik. A lányok hidegen hagyják - nevettem. Még mindig döbbenten nézett rám, végül belőle is kitört a kacagás.

 

- Komolyan? De ciki... - nevette ki saját butaságát, majd átölelt és szenvedélyesen megcsókolt. Idő közben ők is iszogattak a lányokkal, így a gátlásaink már kellőképp feloldódtak ahhoz, hogy ne érdekeljen bennünket, hogy nem egyedül vagyunk. A sors iróniája vagy sem, de abban a pillanatban érkezett meg Amber és ahogy meglátott minket, egyből odarohant és elhúzott engem Mirandától.

 

- Nath, ez mégis mi? - tette csipőre kezét és számonkérően tekintett rám. Fáradtan sóhajtottam, majd magamhoz húztam Mirandát és átkaroltam a derekát.

 

- Amber, ő itt a barátnőm, Miranda. Miranda, ő pedig a húgom, Amber - mutattam be őket egymásnak.

 

- Örvend... - kezdte Miranda, de Amber a szavába vágott.

 

- Chh. Azért nem gondoltam, hogy a pornépből választasz magadnak. A helyedben nem égetném magam ilyen emberekkel - küldött felénk egy lesajnáló pillantást. - Fogadjunk a turkálóból szedted ezt a rongyot - mérte végig Mirandát, majd egy szánakozó nevetés után megfordult és a barátnői felé vette az irányt.

 

- Mennyire utálom - szorítottam össze fogaimat idegességemben. - Miranda, kérlek ne törődj vele, mindig így viselkedik. Elviselhetetlen.

 

- Semmi baj - szólt Miranda, de láttam a szemében megcsillanó könnycseppet. Annyira sajnáltam. Nem tudom még csak elképzelni se, hogy a húgomból mi módon áradhat ez a töménytelen mennyiségű gonoszság.

 

Ezek után Rosa a segítségünkre sietett és megpróbálta a lehető legjobban elvonni a figyelmét az előbb történtekről. Az este további része vidám hangulatban telt, mindenki feloldódott, az alkohol meg csak fogyott és fogyott. Ezért jók a házibulik. Itt mindenki ki tud kapcsolódni. Többen táncoltak, mások twisterestek és ment egy Activity csata is, de mikor már csak néhány perccel voltunk éjfél előtt, mindenki kivonult az utcára.

 

Hangos visszaszámlálással jeleztük, hogy hamarosan az új esztendőbe lépünk. Amint éjfélt ütött az óra, minden irányból tüzijátékot lőttek, amit Mirandával egymásba karolva néztünk. Castiel és Kentin is fellőtt néhányat és a különböző színekben pompázó tüzijáték olyan hatást keltett, mint egy éppen nyíló virág. Csodaszép látvány volt. Dobtak néhány petárdát is, csak úgy, a móka kedvéért, ám az lett a következménye, hogy az egyik Lysanderék szomszédjának az udvarában landolt, ahol hatalmasat robbant. A kertben volt egy kutya, aki a zaj hallatán, hangosan vinnyogni kezdett. A házban élő fickó idegesen rohant ki és ordítozott valami olyasmit, hogy ezt még megbánjátok taknyos kölykök, de addigra már mindenki nevetve visszaszaladt a házba.

 

A többiek ugyanúgy folytatták az italozást és a játékot a földszinten, barátnőm pedig megszédült, ezért megkértem a házigazdát, hogy egy kicsit hadd pihenjen le. Így mi Mirandával felmentünk az emeletre. Lysander szobájába.  Az egész olyan hangulatot keltett, mintha még mindig a viktoriánus korban élnénk.

 

Az ágyon ülve nekem dőlt és vállamba fúrta az arcát. Csak a szőke tincseit lehetett látni.

 

- Nathaniel, ígérj meg nekem valamit - emelte fel fejét és nézett mélyen a szemembe. - Egy év múlva se fog megváltozni semmi köztünk.

 

- Ígérem. Örökké és azután - mosolyodtam el és megkapta tőlem az új év első csókját.

 

Következő >>