Percekig csak �gy �lltunk. � s�rt, �n pedig er�sen szor�tottam a mellkasomhoz. �reztem, hogy valami baj van, hiszen sosem l�ttam m�g ennyire feld�ltnak. Teljesen m�s volt, mint eddig b�rmikor. A m�r-m�r �r�knak t�n� hossz� percek, a k�nos csend, melyet csak egy-egy szipog�s t�rt meg, nagyon nyomaszt� volt. Az agyam p�rg�tt, a k�v�ncsis�g az oldalamat f�rta, m�gsem sz�ltam egy �rva sz�t sem. Felesleges lett volna, am�g nem nyugszik meg, �gysem tudta volna elmondani. Ismertem m�r ennyire.

Feln�zett r�m. Sminkje elken�d�tt, szemei m�r kiv�r�s�dtek a rengeteg k�nnyt�l. M�g mindig lefagyva �lltam ott, szinte mozdulatlanul.

- Baj van - motyogta maga el� halkan. Ezt sejtettem, m�gis rem�nykedtem benne, hogy csak valami m�s �ll a dolog h�tter�ben. Tal�n �sszeveszett valakivel vagy esetleg valami iskolai dolog. De nem. - A m�ltkor a k�rh�zba is emiatt ker�ltem be - s�hajtott nagyot, m�g mindig k�szk�dve k�nnyei ellen. - Beteg vagyok.

Ezt nem akartam hallani. Magamban im�dkoztam, hogy csak ne ilyesmir�l legyen sz�. Az ember ilyenkor hogy tud reag�lni? Csak �veges tekintettel b�multam magam el�. Tal�n fel se fogtam a szavak s�ly�t, tal�n csak nem akartam elfogadni. Mi�rt? Mi�rt �? Mivel �rdemelte ezt ki? Pont �? N�m�n �lltam m�g mindig. L�baim a f�ldbe gy�kereztek, tagjaim megmerevedtek. �n ezt nem akarom!

Lassan leengedtem karjaimat. Lehajtott fejjel �lltam Mirand�val szemben. Az arcomon leg�rd�l� k�nnycsepp a parkett�n �rt f�ldet, ahol apr�, szinte szil�nkokk� v�lt darabjaiban sz�v�dott be a f�ba. Tehetetlens�g. A vil�g legrosszabb �rz�se. Amikor seg�ten�l, amikor b�rmit megtenn�l, amikor mindened odaadn�d, csak hogy neki jobb legyen. Amikor �gy �rzed, hogy meg�lnek a gondok, m�gis ak�r a lelkedet is odaadn�d, az�rt, hogy �jra l�thasd felh�tlen�l mosolyogni. Legsz�vesebben �sszet�rtem volna valamit, ak�rmit. M�gse seg�tett volna semmit.

- Most akkor mi lesz? - k�rdeztem meg hossz� sz�net ut�n. Enn�l nagyobb baroms�ggal nem is �llhattam volna el�. M�r �tkoztam �rte magam, amint kimondtam, de v�g�l is mindegy volt.

- Gondolom ugyanaz, mint eddig - v�laszolta. Pr�b�lt mosolyt er�ltetni mag�ra, ami nem igaz�n siker�lt neki. - Csak most m�r tudod te is. Sajn�lom, hogy eddig eltitkoltam - rogyott le az �gyra, ahol h�trad�lt. - Nem tudtam, hogy mondhatn�m el.

Tal�n kicsit megk�nnyebb�lt, hogy kiadhatta mag�b�l v�gre. M�r nem s�rt, de m�g mindig �rezhet� volt feld�lts�ga. R�lam nem is besz�lve. Lassan �n is az �gy mell� s�t�ltam �s le�ltem a sz�l�re, ezzel h�tat ford�tva Mirand�nak. - Mi ez pontosan? - k�rdeztem halkan. Meg akartam tudni mindent a betegs�g�r�l.

- Mellr�knak indult, mostanra t�bb �tt�tet is tal�ltak a csontjaimban - f�rta bele arc�t a p�rn�ba, miut�n elmondta ezt. R�k. Egy olyan betegs�g, ami m�r nagyon r�g�ta irtja az emberis�get. Nem tudom meg�rteni, hogy a vil�g nagy okosai m�g, hogy nem tal�ltak r� valami ellenszert. �k�lbe szor�tottam kezem. Megint a tehetetlens�g �rz�se.

Egy ideig n�ma csend honolt a szob�ban, v�g�l pedig �n is lefek�dtem mell� �s �t�leltem. Ilyenkor az embernek nincs sz�ks�ge szavakra, csak az �rz�sre, hogy valaki ott lesz mellette. �n ott leszek neki. Soha nem fogom elvesz�teni �t t�bb�. V�gre feln�zett a p�rn�b�l �s a v�llamhoz b�jt. Rem�ltem, hogy siker�lt megnyugtatnom �t. Az m�s k�rd�s, hogy �n viszont egy�ltal�n nem voltam nyugodt. El akartam mondani valakinek a gondjaimat, de nem volt, akihez fordulhatn�k. Maximum Lysander, b�r az ut�bbi id�ben el�gg� elt�volodtunk egym�st�l. �s m�g ki kellett der�tenem azt is, hogy Amber mit forral ellen�nk.

Hirtelen annyi gond szakadt a nyakamba, amit senkinek nem k�v�nok. De nem szabad feladnom. Miranda �gy gondolja, folytatnunk kell mindent �gy, mint eddig. K�nny� ezt mondani, b�r tudom, hogy neki m�g nehezebb. B�rmit megtenn�k �rte. B�rmit, ami egy hangy�nyit is seg�tene.

- R�m sz�m�thatsz mindig - n�ztem m�lyen a szem�be. Halv�nyan elmosolyodott. - Hidd el, b�rmi t�rt�njen, �n ott leszek melletted.

- K�sz�n�m. Szeretlek - suttogta. Ism�t csend �llt be a besz�lget�sbe, de most m�r egy fokkal jobb hangulatban. Miranda szuszog�sa fokozatosan v�lt egyenletess�, s alig telt el f�l �ra, elaludt a karjaimban. �n j� ideig fent voltam m�g. Gondolataim nem hagytak nyugodni. Ekkor j�tt ki rajtam az a fesz�lts�g, amit el�tte nem akartam mutatni. K�nnyeim meg�ll�s n�lk�l potyogtak �s csak egy k�rd�s ism�tl�d�tt bennem, �jra �s �jra. Mi�rt?!

N�h�ny �r�val k�s�bb hazamentem. Szerencs�mre nem �bresztettem fel, mikor kikecmeregtem a szob�j�b�l. K�nytelen voltam otthagyni, ap�m biztos nem repesett volna az �r�mt�l, ha h�tk�znap kimaradok. Mostan�ban siker�lt visszafognia agresszi�j�t velem szemben �s rem�ltem, hogy ez �gy is marad.

Megpr�b�ltam mindent folytatni �gy, ahogy volt, hiszen Miranda k�l�n megk�rt r�. Iszonyatosan neh�z volt, de megtettem az � kedv��rt. A p�ntek gyorsan eltelt. Mirand�val folyamatosan sms-ezt�nk, Melodyval k�mkedt�nk Amber �s Castiel ut�n. Majdnem lebuktunk, hiszen a v�r�s sr�cnak szinte �rz�ke van ahhoz, hogy �szrevegye, ha valaki figyeli �t. Sajnos t�l kev�s id�nk volt, �gy nem der�tett�nk ki semmit.

Rohamos temp�val �rkezett el a szombat, vagyis a vill�sreggeli napja. Ap�m �vente egyszer rendez ilyet, azonban ezeknek az esem�nyeknek mindig visszhangjuk van. K�z a k�zben �lltunk Mirand�val a bej�ratban, mik�zben t�bb sz�z "k�zeli bar�t" szlalomozott jobbra-balra a teremben. Lehet ez m�gsem volt j� �tlet...

K�vetkez� >>