Csak értetlenül meredtem az előttem álló férfira. El sem hittem, hogy velem történik mindez. Legszívesebben megcsíptem volna magam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg nem álmodom.

- Szeretnék gratulálni az imént felolvasott novellákhoz - térített magamhoz az író hangja. - Az a művészi szenvedély, amely beleszövődött a szereplők érzelemvilágába és ily módon vetődik ki az olvasó szeme elé, valami fantasztikus - ezen szavak hallatán konkrétan leesett az állam.

- Kö...köszönöm - préseltem ki ennyit magamból. Még mindig nem mertem elhinni, hogy korunk egyik legkiválóbb írója, Noah White így vélekedik az én irományaimról.

- Fiam, a tehetségre büszkének kell lenni - veregette meg a vállamat. - Neked pedig abból bőven adott az élet, szóval nem kell szerénykedni.

- Igenis - bólintottam. Noah csak mosolyogva ingatta a fejét.

- Talán ez segít egy kis önbizalmat adni - nyújtott át nekem egy névjegyet. Elvettem tőle és szememmel végigfutottam a sorokat. Rajta volt a neve, a telefonszáma és az irodájának a címe is. - Legyél ezen a nyáron a gyakornokom. Egy ilyen tehetséget, mint te nem szabad veszni hagyni. Szívesen a szárnyaim alá veszlek. Gondold át és keress meg - mondandója lezárásaképp intett egyet és visszasétált a közönség soraiba. Még mindig döbbenten méregettem a kezembe adott kártyát.

- Ennél jobb szülinapi ajándékot nem is kívánhatnál - mosolygott rám Lysander, majd öléből felemelte kabátját és belebújt. - Ideje lenne mennünk, nem? - kérdezte, mire én bólintottam és felálltam.

- Még mindig alig tudom elhinni - magyaráztam Lysnek, mikor már a taxiban ültünk.

- Én megmondtam már akkor, amikor először megmutattad nekem a novelládat, hogy tehetséges vagy - mondta olyan természetességgel, mintha csak arról beszélgetnénk, hogy kék az ég.

- Tudom, de...

- Nincs semmi de - fejezte be a mondatomat. - A helyedben nem hezitálnék sokat Noah ajánlatán. Tudod mennyi tapasztalatot gyűjthetnél tőle? Ráadásul te mondtad, hogy ő az egyik kedvenced. Ez még hab a tortán.

Igaza volt. Eszembe sem jutott elutasítani az ajánlatot, mégis féltem az egésztől. Fele annyira sem tartottam magam olyan tehetségesnek, mint mondjuk Lysandert. Igaz, hogy ő inkább versek és dalszövegek írásában fejezi ki magát, de simán ő is megérdemelne egy ilyen lehetőséget. Talán jobban is, mint én. Elköszöntem Lysandertől, amikor a házunk elé ért a kocsi, de Lys nem hagyta, hogy én fizessek. Megköszöntem neki és a szobámba siettem. Nindzsa módjára haladtam keresztül a lakáson és szerencsémre nem ébredtek fel a szüleim.

Másnap napsütéses reggelre keltem. Amikor az órára pillantottam, rájöttem, hogy inkább már délelőtt van, mint reggel. Nagyot nyújtózkodtam, hogy segítsen egy kicsit magamhoz térni. A kezembe vettem a mobilomat, majd felléptem a Facebookomra és végig görgettem az üzenőfalamon. Tele volt szülinapi köszöntésekkel még olyan emberektől is, akik az utcán meg a suliban köszönés nélkül elmennek mellettem. Egy grimasszal nyugtáztam az emberi kétszínűséget, majd felöltöztem és a konyhába mentem, hogy összedobjak magamnak egy jó erős kávét.

Kilépve az ajtómon a szokásos téma fogadott. Apám egy nyomozóval ordibált a telefonban, hogy mihamarabb kerítse elő Ambert. Úgy tűnik, mégsem lehet mindent pénzzel lerendezni. A nap elég hamar eltelt, délután csörgött a mobilom és a képernyőre pillantva Alexy nevét véltem felfedezni.

- Helló! - köszöntem neki.

- Szióka, Nath. Bocsi, hogy csak most, de megdumáltam a mutterral és megengedte, hogy magunkhoz vegyük a cicádat. Annyira örülök neki! - örvendezett. Kettős érzések kavarogtak bennem, hiszen örültem is, hogy Nana jó helyre fog kerülni, mégis a szívem szakadt meg érte, hogy meg kell válnom tőle.

- Örülök. Mikor tudnánk találkozni? - kérdeztem, miközben a könyvem lapjának sarkát gyűrögettem.

- Akár most is - hallatszott Alexy válasza.

- Húsz perc múlva a parkban?

- Remek, ott talizunk!

Ezzel befejeztük a beszélgetést. Keserű mosollyal az arcomon cirógattam meg a kiscicámat, majd összeszedtem minden holmiját és egy közepes méretű dobozba helyeztem az állatot. Mielőtt elmentem volna, körbenéztem, nehogy lebukjak anyámék előtt, de szerencsére nem volt a közelben senki, így nyom nélkül ki tudtam csempészni Nanát.

A parkban átadtam Alexynek a cicát, közöltem vele a legfontosabb tudnivalókat róla és a tartásáról és megígértettem az osztálytársammal, hogy néha átmehetek meglátogatni a kisállatot. Ő persze szó nélkül belement, majd boldog szülinapot kívánt és elköszönt tőlem.

Mikor hazafelé baktattam, egy üzenetem jött, így megnéztem, hogy vajon ki küldhette. Miranda volt a feladó.

" Másfél óra múlva a Green Apple-ben? Ott várlak! "

Ez elég egyértelműnek tűnt. A Green Apple egy kis kávézó a város központjában. Az osztályunkból szinte mindenki törzshelye. Valószínűnek tartottam, hogy valamit szervezkedtek már a szülinapom alkalmából. Megmosolyogtam a helyzetet és elsiettem haza, hogy sikerüljön elkészülnöm addigra.

Hívtam egy taxit és a Green Apple-ig kértem a fuvart. Amikor beléptem a kávézóba, a barátaim és ismerősem mind előugrottak és egyöntetűen kiáltották, hogy "Meglepetés!". Boldogan megköszöntem a jókívánságokat, sosem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnének az én bulimra.

- Na, tetszik? - kérdezte Miranda, mikor már a többieket inkább az alkohol érdekelte, mintsem én.

- Nagyon - öleltem magamhoz és gyengéden megcsókoltam.

- Örülök neki, már hetek óta ebben mesterkedtem - mondta vigyorogva.

- Jól tudsz titkot tartani.

- Elég volt a nyáladzásból, gyertek bulizni - ragadta meg Kentin a karomat és a kezembe nyomot egy felest. Miért ne alapon lehúztam az italt, de a szörnyű íz hatására elfintorodtam, mire Kentin csak a képembe röhögött. Én is elnevettem magam. A teremben körbepillantva láttam, ahogy a lányok nevetgélve ropják a mai zenékre, főleg Rosa, Melody és Iris voltak igazán elemükben. Alexy Armint nyaggatta, hogy szakadjon el kis időre a PSP-jétől, Lys pedig csak messziről szemlélődött egy sarokban ülve. Örültem, hogy mindenki itt van, aki számít.

Már egy jó ideje tartott a parti és jó néhány pohár ital volt már a hátunk mögött, amikor újra egymásra találtunk Mirandával és elvonultunk az ajtó mellé.

- Köszönöm a bulit. Fantasztikus vagy - nyomtam a szájára egy csókot.

- Ó, hogy nekem mindig ilyen jó az időzítésem - hallottam meg egy ismerős hangot. Csak nem ő? - Tesó, nekem is ma van a szülinapom és mégis mindenki csak téged ünnepel? Elég hervasztó egy társaság - láttam meg Amber grimaszoló arckifejezését, amikor a hang forrása felé pillantottam. Mellette állt Castiel is.

- Meglepetés! - mondta önelégült vigyorral az arcán a rocker.

Következő >>